A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21. számú útra, amely a település határában halad el; vagy vasúton, a Hatvan-Somoskőújfalu vonalon.

A Nyugati-Mátra peremén, a Zagyva völgyében fekvő csevicéiről híres község. A csevice források a Csevice-patak mentén fakadnak, az Ágasvárra vezető turistaút mentén. A falu első írásos említése 1256-ból származik. Ekkor a Rátóti nemzetség birtoka. A XV. Században mezővárosi rangot kapott, de a török hódoltság után azt elveszítette. A török időkben elpusztult.
Templomát Szent Mihálynak szentelték, szentélye a XIII., hajója a XV. századból való. A templombelsőben XV. századi freskók találhatók, de középkori a templomot körülölelő fal is. Templomkertjében XIX. századi sírkövek láthatók. A község leghíresebb földesura "pokoljáró" Tari Lőrinc volt, Zsigmond király bizalmas embere. Érdemeit akkor szerezte, amikor 1401. április 28-án a főurak Budán rátámadtak Zsigmondra, azt követelve, hogy az uralkodó űzze ki a kiváltságokat élvező idegeneket az országból. Azzal fenyegették, ha nem így tesz, fogságra vetik. Az uralkodó védelmére csak Tari Lőrinc rántott kardot, akit aztán a támadók össze is kaszaboltak. Gyógyulása után hűségéért a király bizalmasa: pohárnokmester, étekfogó majd fősáfár, valamint Hont és Nógrád vármegyék ispánja lett. Szerepe volt abban, hogy 1407-ben Zsigmond Pásztónak Budával azonos kiváltságokat adományozott.

Később az irodalomba is bevonult: írországi "pokoljáró" útját - amit a Szent Patrick-sziget kénes barlangjához tett - Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg.

A sámsonházi elágazóban, de Tar közigazgatási területén található a volt Gaál-tanya, ahol buddhista sztúpa áll, és tibeti hitéleti központot alakítottak ki.