A Csevice, Szlovákból átvett szó, jelentése a vulkáni kőzetekből feltörő kén-hidrogénes, és szénsavas ásványvizek elnevezése a Mátrában, és Parád környékén. Erdélyben „borvíz” elnevezéssel illetik az ilyen jellegű ásványvizeket. Tar község ÉK-i részén a Csevice patak medrében található ( a patak felső szakasza Szalajka névre hallgat ). A forrásokat elsőnek Fényes Elek említette 1850-ben „ két helyen savanyúvíz-forrás” megjegyzéssel. 1865-ben Hunfalvy János a tari csevicét „ savanyú vagy borvizek közé „ sorolja és ezen belül a „ vasas, égvényes” ( alkáli fémek régies elnevezése ) ásványvizek között szerepelteti. 1874-ben Bernáth József csak „ vasas ásványvíz „ megjelöléssel szerepeltette a tari cseviceforrásokat. 1926-ban Noszky Jenő Tar községben három helyen említ cseviceforrást ( Hasfájós-csevice, Alsó-csevice, Felső-csevice), megjegyezve: „ CSAK AZ A KÁR, HOGY A JÓ TARIAK A TISZTÁNTARTÁS ERÉNYÉVEL KEVESET GONDOLNAK” A mélységben található kőzetek, illetve az abban elhelyezkedő ásványok az ott uralkodó magas hőmérékleten és nyomáson felbomlanak, ami általában szén-dioxid felszabadulásával jár. Ahhoz hogy ezek a gázok a felszínre kerülhessenek, meglazult kőzetzónák, szükségesek. A forrás gyakorlatilag egy leszálló vizű nyomás alatti típus, de közvetlen patakvíz utánpótlású. A Csevice patak törmelékanyaga a Felső-Csevicénél egy nagyobb teraszt alkotott, melybe a patak medre bevágódott. Az állandó vizű patakocska megtáplálja a teraszt vízzel, ami az alulról feláramló széndioxiddal, szénsavas, majd oldott anyagokban gazdag ásványvizet hozott létre. Az ásványvíz többek között nátrium, kálcium, kálium, magnézium ásványokat tartalmaz!