WAP:
3 állomásos multi, a Mátrában található Tuzson Arborétumba vezető út mentén.
1. láda (Fehérkőbánya): mikroláda (7 cm magas, 6 cm átmérőjű) a felső bányaudvaron, a "pulcsis fától" 2 méterre, kövek alatt.
2. láda (Felső-Csevice forrás és környéke): A hagyományos láda a sziklafalban, 3 kővel és avarral álcázva, kis földhalom fölött található. (18x18x10 cm-es konyhai doboz)
3. láda (Tuzson Arborétum): Az arborétum területén, a fenyők szélén, egy nyírfa csonkja mellett, kövek alatt található a mikroláda (7 cm magas, 6 cm átmérőjű).
A Mátra észak-nyugati oldalán, a Szalajka-patak völgyében, a legközelebbi lakott településtől Tartól kb. 5 km-re található a Tuzson Arborétum. A hozzá vezető másfél órás út, számos szép természeti látnivalót kínál. Ezen érdekességek egy részét mutatja be ez a multi láda.
Rejtekhelyek:
1. láda: Fehérkőbányában egy 7 cm magas, 6 cm átmérőjű mikroládában található a jelszó első része. A felső bányaudvaron a szinte simára vágott, és a természetes kőfal találkozásánál van egy fa, melyen egy fehér színű ruhadarab lóg. A fa és a szikla mellett lépj kb. hármat lefelé, ott jobbra egy nem túl nagy méretű kő alatt van a láda, talajszinten.
N 47° 57,1620' E 19° 45,7840' 244 m [GCTUZS-1]
2. láda: A Felső-Csevice forrás után egy száraz patakmederben található a 18x18x10 cm-es hagyományos láda a jelszó második részével. A láda a sziklafalban, 3 kővel és avarral álcázva, kis földhalom fölött található.
N 47° 56,7410' E 19° 46,2380' 233 m [GCTUZS-2]
3. láda: A Tuzson Arborétum területén annak É-i oldalán, a fenyvesnek közvetlenül a szélén található egy 7 cm magas, 6 cm átmérőjű mikroláda, a jelszó 3. részével. Nem kell a patakmeder felé lemenni, a fenyőktől kb. 3-5 méterre található a láda, jól megközelíthető helyen, egy nyírfa csonkjának a tövében, egy kő alatt. Mivel a fenyves eléggé zavarni fogja a GPS-t, ezért van egy pótjelszó is, ha nem találnád meg a ládát. Az arborétum bejáratánál van egy tábla, mely a fellelhető növényeket ismerteti. Itt az 1-es számmal jelzett növény, magyar nevének első része (fenyő nélkül) a jelszó 3. része.
N 47° 56,4470' E 19° 47,6530' 301 m [GCTUZS-3]
Látnivalók:
Fehérkőbánya:
A tari Csevice-völgy északi oldalán a Macska-völgyig szép sziklateraszok formájában bukkan elő a Kárpát-medence őstörténetének egyik fontos emléke, a Tari dácittufa. A Mátra vulkanikus kőzetanyagát heves kitörések hozták létre, melyek során nagymennyiségű törmelékanyag is a felszínre került, ezek egyike a dácittufa.
Az első kitöréssorozat törmelékszórásának nyomán keletkezett az ún. alsó riolittufa, ilyen lepte be az ipolytarnóci lábnyomokat is. 17 millió évvel ezelőtt képződött a középső riolittufa, más néven a Tari dácittufa. Ezt találjuk a tari Fehérkőbányában. A kőzet szürke, szürkésfehér, zöldesszürke, helyenként lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, horzsaköves, rétegzetlen. Általában szívós, kemény, de jól faragható, hasítható. Egertől Miskolcig gyakran alkalmazták a legkülönbözőbb építkezéseknél, valamint útjelzőkövek, keresztek készítésére.
A Tari Dácittufa Formáció lényeges időrétegtani határ, a miocén kárpáti korszakát zárja. A dácittufát létrehozó vulkán kitörési centruma a bánya közelében feltételezhető, mivel itt a legvastagabb a formáció (135 méter).
Az Ágasvári Csörgő-lyuk barlang a Tari Dácittufa Formációban keletkezett, a fölötte lévő andezitláva súlyának szétnyomó hatása következtében. Az andezitláva lassan kipréseli maga alól a puhább tufát, mintegy a völgyek felé kényszerítve azt. A tufaréteg szétszakadása során keletkezett a barlangrendszer.
Taron és a környező községekben falazó tömbkőként is használták a dácittufát. A kőzet kis térfogatsúlya miatt jó hő- és hangszigetelő. A bányát, a fejtés esetenként igen nagy termelési vesztesége miatt, bezárták. Két jól járható része van, a felső szinten függőleges, csaknem sima falak vannak, a bányászat nyomaival. Az alsó szint fölé magasodó kőzetfal szinte érintettlen. A messziről is jól látható, néhol vakítóan fehér bánya környékén szép természetese tufaformákat is lehet látni
Felső-Csevice forrás és környéke:
A Csevice-völgyben a Csevice-patak jobb oldalán találhatók a helvéti andezittufából fakadó források. A két forrás tengerszint feletti magassága 215, illetve 216 méter, egymástól kb. 20 méterre találhatók. Vizük különleges savanykás ízű, széndioxidban gazdag. A széndioxid feltehetőleg a vulkáni utóműködés eredményeként feláramló gázokból származik. A források a Mátra északi oldalán húzódó törésvonalak mentén fakadtak.
A Mátrában, főleg Parád környékén csevice névvel jelölik a vulkáni kőzetekből feltörő kén-hidrogénes vagy szénsavas ásványvizeket. A csevice szlovák eredetű szó. Erdélyben "borvíz" elnevezéssel illetik az ilyen jellegű ásványvizeket.
A források terméskővel foglaltak, néha szerény a hozamuk, ezért elképzelhető, hogy csak csöpögni fognak, ha arra jár az ember.
A Felső-Csevice forrás és környéke természetvédelmi terület. További látnivalói a patak túlsó partján álló magányos sziklatömb, illetve a forrást bemutató tábla mellett induló sárga kör jelzésen, 200 méter megtétele után elérhető kilátópont. Innen szép kilátás nyílik Ágasvár és Óvár felé, továbbá a Szakadás-gödörre. Bizarr sziklaalakzatok is szép számban megtalálhatók itt. Érdemes felkeresni.
A forrásokat elhagyva a turistautat, a patakmeder partján, szép sziklafalak szegélyezik. A forrásoktól nem messze balra nyílik egy kicsi völgy, szintén mutatós szikla formákkal, néha vízeséssel. Szintén a közelben található a Szakadás-gödör is, melynek zárt, sokszor igen szűk szurdokaiban különlegesen szép harasztokat lehet találni.
Tuzson Arborétum:
A Szalajka patak völgyében 300 méter magasságban található a 4 hektár kiterjedésű arborétum.
Az élőfagyűjteményt kísérleti céllal dr. Tuzson János telepítette. Tuzson a Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd a Műegyetem magántanára volt, 1912-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Növényrendszertani Intézetet vezette, továbbá a Füvészkert igazgatója is volt. Ő végzett elsőként szövettani összehasonlító vizsgálatokat az ipolytarnóci ősfenyő kovásodott fatörzsével kapcsolatban. Az arborétumnak helyet adó fenyvespusztai erdőbirtokot 1925-ben vásárolta. Ebből a területből választotta ki a Szalajka-patak partján azt a területet, ahol kutatásait megkezdte. Az állomány letermelése után kialakított kísérleti területen 1928-tól 1940-ig, elsősorban örökzöldek telepítésével és szaporításával foglalkozott. A gyűjteményt folyamatosan gazdagította különböző fajokkal, főleg tűlevelűekkel.
A második világháború után erdőgazdasági kezelésbe került a terület, a szabad területeket feltöltötték lucfenyővel, vörösfenyővel és szelídgesztenyével, emiatt az arborétum állapota leromlott. 1976-ban lett védetté nyilvánítva a terület. A ma még megmaradt fafajokból említést érdemel a körülbelül 70 éves, 280 cm törzsátmérőjű atlaszcédrus, melyből Nógrád megyében csak ez az egy példány létezik. Értékesek továbbá az általában kevésbé gyakori fafajokhoz tartozó balzsamos fenyők, bércifenyők, kaukázusi jegenyefenyő, kolorádó fenyő, az oregoni hamisciprus facsoport, szürke és zöld duglászfenyő-facsoport, valamint a japán juhar 33 példánya.
Tuzson János a csemetenevelés, növénynemesítés mellett gyógynövénnyel is foglalkozott. Az utak mellett még most is előforduló rózsatövek a rózsaolaj nyerésére irányuló kísérleteire emlékeztetnek.
Az arborétum éjjel-nappal nyitva, ingyenesen tekinthető meg. Mellette erdészház, pihenőpadok és kút van a megpihenni vágyóknak.
Megközelítés:
Kiinduló pontnak legcélszerűbb Tar községet választani. Parkolni itt lehet:
N 47° 57,1610' E 19° 45,1170' 191 m [GCTUZS+parkoló], majd a sárga
jelzésen kell tovább menni. Az első láda felkereséséhez ennél az útpontnál
N 47° 57,0320' E 19° 45,7030' 208 m [GCTUZS+Útpont1] kell balra letérni. Itt a korábbi bánya épületei találhatók, valamint az Alsó-Csevice forrás nem túl biztató vizével is itt fakad. Az út mellett jobbra csábító lehet a bányafal közelsége, de a saját érdekedben menj végig az úton, a felső bányaudvarba. A láda megközelítés az alsó bányaudvarból elég problémás!!! A tufa esőben csúszós lehet!
A 2. ládáig továbbra is a sárga
jelzésen kell haladni, kb. 1,5 km után következik a két Felső-Csevice forrás. Itt érdemes kis kitérőt tenni, és a forrásokat bemutató táblától induló sárga kör
jelzésen felkapaszkodni a
N 47° 56,7780' E 19° 46,2230' 276 m [GCTUZS+Hegycsúcs] pontig, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik Ágasvár és Óvár felé, valamint a "csúcs" sziklaformái is érdekesek. A kis kitérő után továbbra is a sárgát
kell követni. Pár száz méter után a turistautat keresztezi egy kisebb betoncső, mely a balról érkező patak vizét vezeti át az út alatt. A második ládához itt, kb. a
N 47° 56,7060' E 19° 46,2010' 225 m [GCTUZS+Útpont2] pontnál kell balra, a völgybe bemenni. GPS-t zavaró dolgok szép számmal vannak, de a fordulópont nem téveszthető el. :) A völgyben addig menj, amíg egy jókora nagy sziklafalba nem ütközöl, ha ezzel szembe állsz, akkor a láda jobbra, szemmagasságban van.
A harmadik ládához ismét vissza kell térni a sárga
jelzésre és azon tovább haladni. Hamarosan kettéágazik az út, a továbbiakban már a
kell követni. Az arborétum bejárata itt található
N 47° 56,3710' E 19° 47,7550' 299 m [GCTUZS+Erdő] Az elkerített védett területre egy kis hídon és fakapun keresztül lehet bejutni. A láda az arborétum szélén található, ahol megszűnnek a fenyők, de a kerítésig még van egy nagyobb, fák nélküli rész. Mivel a zárt növényzet miatt a GPS fejreállhat, ezért segítségképpen még annyit, hogy nem kell leereszkedi a patakmederbe, áthatolhatatlan növényeken sem kell átküzdeni magad. Ahol véget ér az erdő, de a kerítésig még van vagy 20-30 méter ott kell, egy jól megközelíthető helyen keresgélned. Ha nagyon nem megy, akkor próbálkozz a pótjelszóval!
A multi végigjárható Ágasvártól megközelítve is, illetve az arborétumtól kb. 2 óra alatt, főként a
jelet követve elérhető Ágasvár is, melynek körvonalai a túra során sokszor föl fognak bukkani.
Kellemes túrázást kívánok!
-
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mobil GPS-el keressük a kincseket! :-) Érdekes sport, ki kell próbálni!
