Tar község plébániáját már 1333-35-ben említették. A mai plébánia épületét 1769-ben kezdték építeni és 1771-ben fejezték be. A plébániát kélt alkalommal bõvítették, majd a XIX. században klasszicista stílusban alakították át. Az 1861-es tûzvészben leégett, majd helyreállították. A ma is látható, földszintes, L alakú épület dél-nyugati szárnya két egységbõl áll, az utca felé esõ szakasz hátrább léptetett. A két egység udvari homlokzatán tornác fut végig, mely az épületrészek vonalát követi. A mellvéddel kapcsolt dórizáló oszlopsorú tornác adja az épület klasszicista jellegét. A két épületrész között az oszlop nélküli részen üvegezett falszakasz épült. Az épület fõbejárata egyenes, kettõs záródású kõkeretben van elhelyezve. Kontyolt nyeregtetõs, a rövidebb épületszárny gazdasági célokat szolgál. Az épület falába korábban két gótikus mérmû darabot falaztak be.
A község feletti dombvonulat peremén épült, egyhajós, háromkaréjos szentélyû, keletelt templom a XIII. századi román templom többszöri gótikus, barokk és klasszicista bõvítéssel alakult ki. Tornya a fõhomlokzatból kissé elõreugrik, elõtte két-két toszkán jellegû oszlop tartotta timpanonnal épült portikusz helyezkedik el. A homlokzatot az oromfal alatt erõteljes párkány tagolja. Tornyát órapárkány és hagymasisak zárja le. A többször bõvített hajó déli falához elõcsarnok, északi falához sekrestye csatlakozik. A mai szentélyrész a XIII. századi patkóíves szentélyû kistemplomból és a román hajó falainak elbontásakor készült félköríves, gótikus oldalkaréjokból áll. A patkóíves rész kváderköves, fala vastagabb az oldalkaréjoknál. A templom déli oldalán a hajó és a szentélyrész csatlakozásánál jól megfigyelhetõ az oldalkaréj késõbbi hozzáépítése. Mindhárom karéjnál egy-egy csúcsíves, a középsõnél ezen kívül még egy csúcsára állított, négyzetes, nagymérvû ablak helyezkedik el. A középkori templom koronázópárkány részletei a patkóalakú szentélyrésznél és az északi hajófalon a sekrestyén belül láthatók. A többszörösen bõvített hajó háromboltszakaszos, stukkós kialakítású, a hevedereket a helyreállításig barokk köpennyel eltakart középkori pillérek tagolták. Az elsõ boltszakaszt a karzat tölti ki, ez két, félköríves pillérre támaszkodik, mellvédje középen ívesen kihajlik. A déli elõcsarnok gótikus, a Tari család címerével díszített belsõ kapuját a helyreállítás során szabadították ki. A háromkaréjú szentélyrész falain megmaradt több falképrészlet, míg a hajó kapcsolódásánál élszedett pillérrészek, az oldalkaréjoknál a gótikus hevederek alsó, íves szakaszai láthatók.
A templom mai elrendezése többszöri bõvítés során alakult ki. Az egyes építési szakaszokat a helyreállítás során megállapították. Az épület magját a XIII. század második felében emelt kis egyhajós, patkóíves szentélyû, román templom képezi. A régi szentélyrészben megmaradt falkép részletei egyidõsek az elsõ templommal. Tar plébániáját már 1333-35-ben említik, s a templomot a XIV. század során a nyugati oldalon nagyobb, központi pilléres hajóval bõvítették. 1412-48 között a második gótikus építés során a hajót tovább bõvítették nyugat felé, míg a központi pillért elbontották. Ugyanekkor a régi, román hajó oldalfalait is elbontották, a déli és az északi oldalon egy-egy félköríves, karéjos részt építettek hozzá. Ezáltal a mai szentély-elõtér kereszthajó jellegûvé vált. A karéjokból és a mai hajó középsõ boltszakaszában látható falképmaradványok ebbõl az idõbõl származnak. A meredek letörésû dombvégen álló templomot lõrésekkel ellátott körfallal tették még védhetõbbé.
A mai körfal 2/3-ad részben a XV. században épült, kapumaradványaik a dél-keleti oldalon láthatók. A negyedik építési szakaszban a déli hajófalhoz elõcsarnokot toldottak. 1776-ban újabb nagyarányú építkezés következett. A hajót nyugat felé ismét bõvítették, a gótikus boltozatot megszüntették, felépítették a karzatot és a déli elõcsarnokba a gótikus ajtókeret befalazása után barokk ajtó került. Ugyanekkor kapták a pillérek a barokk köpenyt és a torony is ebben az idõben épült. A XVIII. század során készült a körfal egy része is. |