„…V�lla f�l�tt a M�tra tetej�n m�r �tsz�remlett egy kev�s f�ny a napb�l, ami el fog j�nni eg�szen biztosan.

A t�nd�rek most lejthetik t�ncukat a harmatos, h�v�s f�sz�lak �s fodros vir�gkelyhek felett. M�r eg�szen nedves lehet a l�buk.

A falu m�g csendes volt mikor �thajtott a h�zak k�z�tt imbolyg� aszfalt m�ly, �les perem� buck�in.

A templom a falu sz�l�n �ll� dombon m�r v�rt r�, mert a templom feh�r falaival m�r tudta, hogy az ember a f�nyk�pez�g�p�vel �jra el fog j�nni most m�r mindig, mint ahogy �vente visszat�rnek a fecsk�k az �reg faereszek al� �s a gy�ngybaglyok is a denev�rek mell� a templomhaj� padl�s�nak vastag, �gett gerend�ira.

A templom m�r �vsz�zadok �ta ott v�rt a falu sz�l�n a h�zak m�g�tt, h�t�ban a hegyre felfut� temet�vel �s egykori gazd�ja, Tar L�rinc �r egykor b�szke v�r�val, �s visszaeml�kezett a sz�zadok v�ltoz�saira ezen a vid�ken. A jobb�gyok a torony l�b�n�l n�m�n megh�z�d� apr� h�zaikb�l minden h�ten fell�togattak hozz�, jeles �nnepeken, meg temet�skor, keresztel�kor vagy csak �gy, a szok�s miatt, mert �gy volt ez mindig, �gy l�tt�k apjukt�l, nagyapjukt�l. Az asszonyok nagy, fekete kend�kben, a f�rfiak f�nyes, fekete ruh�kban.

A vid�k urai is be-bet�vedtek, legal�bb az �nnepek idej�n kicsit lenyugodni, az �r ig�j�t hallani, ny�ron a j�, h�v�s falak k�z�tt nyugtatni kiizzadt test�ket egy-egy m�trai vad�szat ut�n.

A jobb�gyok sz�lettek �s haltak az �let �r�k k�rforg�s�ban �s uraik is megt�rtek id�nk�nt a birtokuk f�ldj�be, �gy elfogytak sz�pen lassan, mint a rabl� hord�k is a k�rny�kr�l.

De ez a mostani ember minden h�ten megjelent egy id� �ta a vas�rnapi h�v�s hajnalokon, amikor az �bredez� nap �pphogy csak �tbukott a H�t Vez�r Kopors�j�n, hogy fel�ll�tsa h�rom l�b� �llv�ny�t a f�haj�ban, szemben az olt�rral �s n�gy perceket expon�ljon a hidegben, mozdulatlanul.

A templom m�r v�rta az idegent, aki szint�n el akart vinni bel�le valamit, mint el�dei �vsz�zadokkal kor�bban.

A f�rfi meg�ll�totta a kopott Saabot a dombon a templom feh�rre meszelt k�ker�t�se mellett �s kisz�llt a s�t�t hidegbe. Szemben vele, az �t m�sik oldal�n Pokolj�r� Tar L�rinc �r v�ra �llt egykor, de ma m�r csak lak�torny�nak csonka fala magasodik a f�ld f�l�, ami alatt falak fekszenek n�m�n, �rizve a titkokat, amiket l�ttak r�gen holt uraik �let�b�l. A falak keretezte f�ldalatti termekben nagy k�k�dak �s pr�sek vannak visszatemetve �s m�g ki tudja mi, amit Juan, a spanyol r�g�sz nem tudott felsz�nre hozni.”

(Koh�ri Csaba: A tenger f�l�tt az �g)