Fehérkö-bánya Tar
2006.04.17. 17:49
A tari fehérkő-bánya geológiai felépítése.
A térség földtörténete és felszínfejlődése Mai arculata hosszú földtörténeti fejlődés során alakult ki. Mintegy 200 millió éve a felsőtriász korszakban itt hullámzó tengerben rakódtak le a Nyugati-Cserhát mészkövei, amelyeket ma Csővár és Romhány környékén láthatunk. A tengeri állapotot követően a terület kiemelkedett és feltehetően hoszzú-hosszú időn át túlnyomórészt szárazulat volt, erőteljes felszínlepusztulással, hiszen a felső-triásztól a felső eocénig terjedő kb. 160 millió év terjedelmű időintervallumból semmiféle kőzet nem maradt fenn.Kb. az ottnangi korszakban megindult egy többfázisú, hatalmas vulkanosság, amely területünk arculatát teljesen átlakította. A többmillió éven át tartó tűzhányótevékenység során időnként heves kirobbanások játszódtak le, óriási törmelékanyagot röpítve a levegőbe; ebből keletkeztek azok a gyakran nygy vastagságú riolit-, riodácit- és dácittufa-tömegek, amelyek többnyire fehéresen vakítő csakjai sokfelé ma is kibukknakanak (Itt ellentmondásos kerül Tanárúr leírása HÁMOR G. (1985.) munkájával: aki az első tufaszórásra enyhe, kitörés nélkül is vulkanosságot jelöl, amire több bizonyítékot is hoz, úgymint azt, hogy a rétegben nem található szálló por, nincsenek betelepült üledékek, illetve nem lehet, hogy néhány szállítókürtőn át érkezett volna ilyen egyelnletes borítással a riolittufa, így ő kitrörési központok helyett a vetők melletti vulkánoságot említ) pl. Kazár, Kisterenye, Tar, Szentkőt, Bér környékén. Máshol a kárpáti, de főképp a bádeni korszakban (kb. 17, illetve 15 milió éve) óriási tömegű, főleg andezites láva ömlött a felszínre, hatalmas, a mai szicíliai Etnához hasonlító, 2500-300 m körüli magasságú tűzhányókat építve fel; ezel maradványai a Cserhát vulkanikus eredtű része. Erre pedig (LÁNG S. 1967.) egy eltérő vélemény: "Nem is lehet itt talán egyetlen olyan pontot sem kijelölni, ahol eredeti formájában nagy kiterjedésű rétegesvulkán lett volna." Tari Dácittufa formáció "középső riolittufa" középső-miocén, kárpáti, a stájer orogén cilkus eredménye Idősebb Noszky 1912 kezde felismerni a három tufa szórást Max. darabok 15cm (galgaguta felszíni szelvény) kevés biogán maradvány Elterjedése az egész vulkanikus Cserháton kimutatható, nagyobb tömegekben: Tar-Hasznos, Jobbágyi, Sámsonháza, Cserhátszentivány, Kutasó, Bercel, Galgaguta, Fót. Legszebb a tari fehérkő-bánya. A kutatások máig nem bírkóztak meg az ún. "áthalmozott tufák" problámájával, de közel a kérdés teljes tisztázása. Mátrai Vulkanit formáció felső-miocén, badeni, a lajtai orogén ciklus eredménye HÁMOR G. (1974) két részre osztotta: sztrato illetve fedő sorozatra, összetétele: 56% tufa, 22% agglomerátum, 11% láva+üledék. Nagymértű vulkáni bombákat találhatunk benne: Taron, mintegy 100cm-nyiek is, Nógrádszakállon maxiumum 25 cm-esek A nagy vastagságú, tenger alatti lávaelöntések közé dácittufák települtek KOLOVICS I. et al. (1971) szerint három-három piroklasztikum/láva réteg települ egymásra, azaz a Mátrai Vulkanit Formáció három nagyobb működési fázis által létrehozott sztratovulkáni sorozat. Az utolsó andezites fázis részben szubvulkáni állapotban maradt meg, a telérei ÉNY-DK irányúak. Széltük 35-50m, helyenként 100-300 is, utóbbiknál gyakori az oszlopos kifejlődés (Szanda, Bercel, Bér) Ehhez a vulkáni működéssorozathoz kapcsolódik az Osztrovszki-hg. is, csak az szárazföldi fáciesben jött létre, míg a Cserhát inkább sekélytengeriben, melyet az üledékben talált vulkáni bombák is bizonyítanak (Mátraszőlősi Fehérkő-bánya lajtamészkövében, Vitális I. (1915), illetve Kincsespusztán a riftmészkőben, Bartkó (1952) ). Elhatárolása fölfelé-lefelé egyaránt tengeri formációk által. Elterjedése: Zagyva-völgyében, Tepke (567 m), Bézma (513m), Cserhátszentiván, Dobogó területén illtve Nógrádszakáll, Püspökhatvan környékén; felszínen Sámsonházán, a várhegyi kőfejtőben, tari Csevicés-völgyben, Nógrádszakállon, a Vár-hegyen, Hollókő Vár-hegye illetve Szanda, Bercel, Bér kőfejtőjében. A tari Csevicés-völgy északi oldalán levô kôfejtôben a horzsaköves dácittufát termelik. Taron és a környezô községekben falazó tömbkôként is használják. A kôzet erôteljesebb agyagásványosodása a felhasználhatóságát csökkenti, ezért a fejtés esetenként igen nagy ter- melési veszteséggel dolgozott. A kôzet kis térfogatsúlya miatt jó hô- és hangszigetelô. A bá nyát bezárták.
Szakirodalom itt olvasható!
Aki a gyakran jár a Csevice-völgyben, az a kőbánya környékén időről időre népes egyetemista csapatokkal találkozhat. A földtant is tanító egyetemek geológus hallgatói ugyanis tanulmányaik során legalább egyszer meglátogatják a tari Fehérkőbányát, illetve a vele szemben levő andezit- (vaskő-) bányát, és ha már itt vannak, a cseviceforrásokat is. Hogy mi teszi olyan érdekessé ezt a helyet számukra? Az, hogy itt található Magyarország, illetve a Kárpát-medence őstörténetének egyik fontos emléke, a tari dácittufa.
Valaha a mai Magyarország földjén aktív vulkáni tevékenység zajlott. Az egykori tűzhányók maradványai; kráterek, kalderák; sok helyen ma is felismerhetők. Ahhoz, hogy a vulkánokat létrehozó folyamatokat megértsük, szükségünk van némi lemeztektonikai magyarázatra.
Közismert, hogy földünk magas hegységei, a Pireneusok, az Alpok, az Appenninek, a Kárpátok, a Kaukázus vagy a Himalája kőzetlemezek összeütközése nyomán alakultak ki. Az afrikai és az európai kőzetlemezek összeütközése, melynek többek között a Kárpát-medence kialakulása köszönhető, az eocén kor végén, az oligocén kor elején, mintegy tizenötr11;húsz millió évvel ezelőtt zajlott le.
A kőzetlemezek mozgását a rstabilr1; európai lemez előtt húzódó vékony szárazföldi kéreg alábukása segítette, amelyet erős vulkáni tevékenység kísért; ez a földrengésekkel, vulkánkitörésekkel és cunamikkal kísért folyamat figyelhető meg ma Indonéziában. A Kárpátok kiemelkedett, felgyűrődött, a Kárpát-medence kérge viszont elvékonyodott, a medence süllyedni kezdett. Ezzel kezdődött a Pannon-medence története. A süllyedés hatására az ország területét elborította a víz, kialakult a Pannon-tenger. Vulkánjaink ebből a tengerből emelkedtek ki.
A vízszint állandóan változott, hol emelkedett, hol süllyedt. A nyílttengeri időszakban finomszemcsés homokos agyag, az ún. szécsényi slír, palóc tájszóval az apoka, rakódott le. A part menti mocsarak növényzetéből pedig több helyen, például a
Salgótarjáni-medencében, barnakőszén-telepek jöttek létre. A tengerpart mentén homokkövek, kavicsok képződtek. Ipolytarnóc közelében a homok egy korabeli folyóparton rakódott le, és az ide inni járó állatok lábai nyomot hagytak benne. Később a homokot vulkáni hamu terítette be, ami átkovásította a lábnyomos üledéket, így keletkezett a híres ipolytarnóci lábnyomos homokkőr;, amely körülbelül kétezer állati lábnyomot őrzött meg. A mai Mátra-hegység vulkánjai rétegvulkánok. Heves kitörések hozták őket létre, amelyek során nagymennyiségű törmelékanyag került felszínre.
Képződésük során törmelékszórások és lávaömlések követték egymást, jellegzetes réteges, palacsintatortához hasonló szerkezetet hozva létre. A ma is működő vulkánok közül ilyen rétegvulkán például a Vezúv és az Etna. A vulkáni működés leggyakrabban gőz- és gázszivárgással, földrengésekkel kezdődik, amit általában törmelékszórás és lávaömlés követ. A vulkán életének utolsó szakaszában vulkáni utóműködések zajlanak. A Pannon-medencében a legkorábbi vulkánkitörések úgy húsz millió éve kezdődtek. Az első kitöréssorozat törmelékszórásának nyomán keletkezett az ún. ralsó riolittufa, más néven Gyulakeszi riolittufa, amely az ipolytarnóci lábnyomokat is belepte. Később még kétszer erősödött fel a robbanásos vulkanizmushoz kötött riolittufa-szórás: 17 millió évvel ezelőtt képződött a középső riolittufa, más néven a tari dácittufa. Ezt találjuk a Fehérkőbányában. A kőzet szürke, szürkésfehér, zöldesszürke, helyenként lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, horzsaköves, rétegzetlen dácittufa. Általában szívós, kemény, de jól faragható, hasítható, ezért Egertől Miskolcig szívesen alkalmazták a legkülönbözőbb építkezéseknél, valamint útjelzőkövek, keresztek készítésére. Kiváló hő- és hangszigetelő. A riolittufa-szórást andezites lávaömlés követte, létrehozva így a tengeri környezetből kiemelkedő andezit rétegvulkáni láncot. A lánc végigkövethető a Kárpátok belső íve mentén, magyarországi részei a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Cserhát egy része, a Mátra és a Tokaji-hegység. Ez az andezit található a Fehérkőbányával szembeni kőfejtőben. Korábban útépítésre használták.
Később, 13-14 millió éve az andezit-vulkanizmust újra riolittufa-szórás követte, ekkor rakódott le a rfelső riolittufa, más néven a Galgavölgyi riolittufa. A riolittufa-szintek minden hegységünk területén megtalálhatók, s már régóta használják őket a különböző rétegsorok megkülönböztetésére. A Mátra vulkanikus múltja nemcsak a kőzetekben és felszíni formákban fedezhető fel, de erre utalnak a vulkáni utóműködés eredményeképp létrejövő gyógyvizek, hidrogénes szénsavas cseviceforrások is. A hegységben az egykori gejzírek maradványai több helyen is láthatók (Bába-kő vagy Asztag-kő).
|