1411

ELÕSZ�

F�ljegyz�s arr�l a l�togat�sr�l, amelyet R�t�ti Lõrinc �r, Magyarorsz�g vit�ze �s b�r�ja tett Szent Patrik Purgat�rium�ban �rorsz�g sziget�n

   Miut�n valamennyi l�tezõ kegyes Teremtõje — soha semmiben sz�ks�get nem szenvedv�n, s v�ghetetlen j�s�g�t ki�rasztani akarv�n — l�trehozta a vil�gmindens�get, hogy v�gezet�l az �rd�g cselekv�se folyt�n t�velyg�sbe t�velyedett juhait szenved�seinek titkai �ltal kimondhatatlan m�don visszah�vni m�lt�ztass�k az igazs�g �tj�ra: a szentek k�l�nf�le �tjait �s lakhelyeit k�l�nb�zõ maradand� csodajelekkel �kes�tette f�l az igazs�g hit��l, hogy a tudatlans�g f�tyl�t az eg�sz vil�gr�l elûzze. Ezek sor�ba tartozik az a hely is, amelyet �rorsz�g apostola, a csodatevõ hitvall�, Szent Patrik Purgat�rium�nak h�vnak, mivel szents�ge hatalm�val ott m�lt�ztatta õ a csod�it v�grehajtani. Ezt a helyet maga az Atya Isten mutatta meg Szent Patriknak, az �rek vak hitetlens�ge miatt, hogy �vakodjanak bûneiknek szolg�lni; nehogy amikor eljõ a bûn�s�k gonoszs�ga miatt haragv� �r, �s rettentõ �t�lõsz�k�re �l, s amikor f�lt�rul a pokol t�tong� k�tja, jobbr�l a d�monok megsz�ml�lhatatlan serege, balr�l a sokf�le, s�lyosan v�dol� v�tek, bel�l a mardos� lelkiismeret, k�v�l pedig a vil�g, melyet elbor�tanak a l�ngok; nehogy akkor a t�bbi k�rhozatra sz�nt l�lek k�z�tt a nyomorult �rekre is r�olvassa az �r�s: „Jaj nektek stb., kiknek elõbb adatott meg, hogy �rezzetek, mint hogy higgyetek!”

Panasz a hitetlenekre

   Miut�n ugyanis a kegyes �r õsaty�nk v�tk�t k�vetõen pr�f�tai adom�nyt�l s szeretet�nek olthatatlan t�z�tõl l�ngra gy�lva lesz�llott az Atya palot�j�ba, �s emberi testet �ltv�n r�szint szem�lyesen kegyeskedett sz�mos alkalommal jeleket mutatni, r�szint szentjeit, azok �tjait �s lakhelyeit k�v�nta maradand� csod�kkal f�l�kes�teni: lehet-e m�g ments�ge m�g b�rki emberfia hitszegõ szakad�rs�g�nak vagy v�szt hoz� eretneks�g�nek, ami�rt nem hisz mindabban, amit a mi Urunk J�zus Krisztusr�l a Szent�r�s tartalmaz? Mert ha nem hisznek az elhunyt szentek �r�sainak, legal�bb m�ig hat� tetteiknek adjanak hitelt, vagy pedig l�togass�k meg s j�rj�k be Eur�pa v�gsõ hat�rvid�k�t, tudniillik �rorsz�g sziget�t, ahol az elõbb eml�tett hely van, s ahonn�t J�zus Krisztus erej�vel �ppen Szent Patrik ûzte ki egyszer s mindenkorra az �sszes m�rgezõ �llatfajt: ott azt�n — ha szil�rd a meggyõzõd�s�k — bõs�gesen tal�lhatnak t�pot a hit�k sz�m�ra! Ha pedig nem akarn� vagy nem tudn� e sziget valamennyi r�sz�t vagy azok t�bbs�g�t bej�rni, akkor illõ m�don l�pjenek be a m�r eml�tett helyre, ahol is a hit�ket t�pl�l� t�nyeket testileg is �rezhetik, szem�kkel is l�thatj�k — vagy legal�bb ne vonj�k k�ts�gbe korunk hitelt �rdemlõ szem�lyeinek besz�mol�it, k�l�n�sk�pp ne a nemes Lõrin �r�t, akirõl a tov�bbiakban sz� lesz, s aki nem csak ezt a helyet, hanem a vil�g csaknem minden zug�t megl�togatta a legut�bbi idõben. Tudom�sunk van ugyanis arr�l, hogy ami idõnkben az eml�tett helyet sokan f�lkerest�k nagy k�v�ncsis�ggal, �m a szents�g �kess�g�vel csak keveseknek siker�lt oda be is hatolniok. Ezen kevesek sor�ba tartozik az eml�tett Lõrinc, aki a nevezetes helyre szem�lyesen is behatolt Anglia fels�ges kir�ly�nak, IV. Henriknek az idej�ben, gyõzelmes uralomra l�p�s�nek tizenkettedik esztendej�ben, aki a kir�ly vit�z fiainak, a n�hai angol kir�ly, Richard siralmas elhat�roz�sa folyt�n bûn�s m�don meg�lt Eduard gloucesteri hercegnek �s Tam�s chichesteri gr�fnak a hal�la ut�n, Merlin j�vend�l�se szerint a sz�tsz�r�dott ny�jat vissza fogja vezetni elhagyott legelõj�re.

A vit�z meg�rkez�se Dublin v�ros�ba.
A magyar kir�ly levele

    Mielõtt azonban vit�z�nk bel�pett volna a nagy h�rû zar�ndokhely kapuj�n, illõ vit�zi �lt�zetben, heroldj�t�l s t�bbi szolg�j�t�l k�s�rve, f�lkereste �rorsz�g fõv�ros�t, Dublint, s ott a Szenth�roms�g templom�ban �h�tatos tisztelettel h�dolt ama szent ereklye elõtt, amelynek J�zus botja a neve, s amelyrõl a szent aty�kr�l sz�l� k�l�nb�zõ t�rt�netekben azt olvassuk, hogy az �r J�zus adta �t Szent Patriknak, aki azut�n azzal — sz�mos kegyes cselekedete k�zepette — �rorsz�gb�l kikergette az �sszes k�rt�kony �llatfajt. Ezt k�vetõen ugyanott Lõrinc megmutatta a polg�roknak, Magyarorsz�g igen kereszt�nyi kir�ly�nak a level�t, mely j�vetel�nek ok�t tan�s�totta, majd h�za n�p�vel egyetemben a tiszteletre m�lt� Mikl�s aty�hoz, �rorsz�g akkori pr�m�s�hoz vette �tj�t. Hogy pedig mûv�nk nem koholt sz�vete m�g hitelesebbnek bizonyuljon, e lev�l sz�veg�t az al�bbiakban adjuk k�zre:

   „A fejedelmeknek, uralkod�knak, kir�lyoknak, hercegeknek, fõpapoknak, õrgr�foknak, gr�foknak, v�rgr�foknak, v�rnagyoknak, nemeseknek, s az õ tisztart�iknak, valamint a v�rosoknak, k�zs�geknek, mezõv�rosoknak, falvaknak s azok rektorainak, elõlj�r�inak, korm�nyz�inak, kapit�nyainak, tiszts�gviselõinek, vezetõinek, v�rparancsnokainak, z�szl�sainak, b�r�inak, polg�rmestereinek, prokonzulainak, konzulainak, solt�szeinek, esk�dt b�r�inak, �gyv�deinek, minden rang� igazgat� test�let�nek, valamint ad� �s v�mszedõinek, h�dv�mosainak �s �ttõreinek egyetemlegesen �s egyenk�nt, bar�tainak �s kedves h�veinek, akikhez csak eljut ajelen okirat — Zsigmond, Isten kegyelm�bõl Magyarorsz�g, Dalm�cia, Horv�torsz�g stb. kir�lya, Brandemburg õrgr�fja, a Szent R�mai Birodalom �ltal�nos helytart�ja �s Csehorsz�g korm�nyz�ja �dv�zlet�t k�ldi, s minden javaikban val� k�v�natos gyarapod�sukat �hajtja õfels�g�vel, Borb�la fejedelemasszonnyal, nevezett Magyarorsz�g, Dalm�cia, Horv�torsz�g stb. kir�lyn�j�val, igen szeretett t�rsuralkod�nkkal egyetemben.
   Nagys�gos p�szt�i R�t�ti Lõrinc �r, �tekfog� mester �s fõs�f�r, aki orsz�gaink õsi b�r�inak nemes v�r�bõl sz�rmazott, s gyermekkor�t�l kezdve kir�lyi udvarunkban neveltetett, aki sz�mtalan szerencs�s �s szerencs�tlen esem�ny k�zepette mindig hûs�gesnek �s �llhatatosnak bizonyult, lelki buzgalm�t�l ind�ttatva elhat�rozta, hogy ell�togat Compestellai Szent Jakab szent�ly�be, valamint Szent Patrik �rorsz�gi Purgat�rium�ba, �s lelk�nek ama gy�ny�rûs�ges sz�nd�k�t�l vezettetve, hogy vit�zi tettekben gyakorolja mag�t, s azokban gyarapodj�k, fel k�v�n a keresni a f�ldkereks�g k�l�nb�zõ vid�keit is.
   Bar�ts�gotokat, testv�rs�geteket �s j�indulatotokat teh�t nyomat�kosan k�rj�k, �s bizalommal telve arra buzd�tjuk, hogy b�rmikor is �rkezn�nek a nevezett Lõrinc k�s�ret�vel egy�tt ter�leteteknek ak�r a l�t�hat�r�hoz, ak�r annak kellõs k�zep�be, õt sz�vesen �s szeretettel fogadj�tok, adjatok meg neki minden t�mogat�st, �sszes javait �s j�sz�g�t, lovait, ed�nyzet�t, �kszereit, arany- �s ez�stnemûj�t s minden nemû felszerel�s�t is bele�rtve, �s hozz�tartoz� h�zan�p�vel egyetemben �jjel �s nappal engedjetek neki szabad �tvonul�st, visszat�r�st �s tart�zkod�st a magatok ker�let�ben, �tjain, h�djain, valamint sz�razon �s vien val� joghat�gs�gtok eg�sz ter�let�n, teljes biztons�ggal, minden nemû v�mt�l, ad�t�l s egy�b szolg�ltat�st�l mentesen; egyebekben is engedjetek neki tetsz�se szerint val� szabad �s akad�lytalan j�r�st-kel�st, �s ha a sz�ks�g �gy k�v�nn�, m�lt�ztassatok nevezett R�t�ti Lõrinc sz�m�ra eg�sz k�s�ret�vel �s minden j�sz�g�val egyetemben szabad �s biztons�gos utat biztos�tani, hogy a ti t�mogat�sotok v�delme alatt Lõrnic eredm�nyesen val�s�thassa meg k�tûz�tt terv�t mind a zar�ndokl�s, mind a vit�zi tettek gyakorl�sa tekintet�ben. Bar�ts�gtokat, testv�ris�gteket, t�mogat�sotokat �s j�indulatotokat m�lt�û k�sz�nettel fogjuk viszonozni.
   Kelt Szent Gy�rgyrõl elnevezett v�runkban az �r 1408. esztendej�ben, janu�r h� 10-�n, a 15. indikci�ban, uralkod�som 20. �v�ben, kir�lyi fels�g�nk nagyobbik hiteles pecs�tje alatt.”

A vit�z meg�rkez�se �rorsz�g pr�m�s�hoz
�s zar�ndok�tja Dublin v�ros�ba

    Amikor a nevezett vit�z meg�rkezett az eml�tett pr�m�s sz�ne el�, �s megmutatta neki a kir�lyi fels�g eme level�t, tov�bb� �lõsz�val is okosan elõadta j�vetel�nek ok�t, a pr�m�s is illõ tisztelettel fogadta a vit�zt. �s amint ez m�r szok�sa a zar�ndokoknak, hasonl� levelet eszk�z�lt ki a pr�m�st�l is erk�lcsei igazol�s�ul, majd �tnak indult Dublin v�rosa fel�, amely birtok�ban volt Szent Patrick, Columba �s Brigitta oda �tsz�ll�tott erekly�inek, s n�h�ny napot ott t�lt�tt el buzg� im�ds�g �s b�jt k�zepette, hogy �tja menn�l �dv�sebb eredm�nnyel v�gzõdj�k. K�zben az egyik napon, mik�zben fekhely�n pihent, isteni akarat folyt�n zar�ndokl�s�nak j�vendõ sikeres esem�nyeit f�lt�rta elõtte Szent Patrick, akibe elhat�roz�s�nak lelki horgony�t vetette.

A vit�z meg�rkez�se a Purgat�rium perjel�hez.
A perjel buzd�t�sa

   Amikor megvirradt, a vit�z f�lkelt, boldogan adott h�l�t a magass�gos tr�non �lõnek a l�tom�s�rt, majd hozz�fogott, hogy eljusson az Ulstertõl nyugatra l�võ �gynevezett Szentek sziget�re, ahol az eml�tett perjel tart�zkodik a maga perjels�g�ben. Alighogy betekintett, a perjel a pr�m�snak a vit�z j�vetel�rõl sz�l� level�be, nagyon meg�r�lt.
   Mindazon�ltal a perjel sokak pusztul�s�ra eml�kezett, akik a kor�bbi idõkben �gy hatoltak be a Purgat�riumba, hogy onn�t nem t�rtek t�bb� vissza, s att�l f�lt, hogy a kiv�l� vit�zt is bajba sodorja majd vakmerõ b�tors�ga; ez�rt gondos intelemben �s figyelmeztet�sben r�szes�tette õt, mondv�n:
   — Kedves testv�rem �s bar�tom, tudja meg nemess�ged, hogy az �n idõmben is igen sokan bementek ama helyre, amelynek felkutat�s�ra v�llalkozol, �m ott a hal�l szor�t�s�ba ker�ltek; m�sok tiszt�talan lelkek h�bor�t�sa folyt�n mind�r�kre meghibbantak; olyanok is voltak, akik testest�l-lelkest�l eltûntek. Ez�rt h�t szeretõ testv�rs�gednek az isteni irgalomra val� tekintettel j�mbot k�r�ssel azt a tan�csot adom, hogy ha csak nem rendelkezel igen szil�rd krisztusi hittel, �s igaz t�redelemmel meg nem gy�nt�l, be ne menj a Purgat�riumba!
   A vit�z a k�vetkezõ al�zatos v�laszt adta neki:
   — Tisztelendõ aty�m az �rban! �n olyan szil�rdan hiszek a Szenth�roms�gban, ahogyan az Anyaszentegyh�z arra tan�t.
   A perjel �r�mmel hallotta a vit�z v�lasz�t, �s a k�vetkezõk�pp folytatta buzd�t�s�t:
   — Ha Isten seg�ts�g�vel v�gig akarod j�rni ezt a zar�ndokutat, elõbb tizen�t napon �t keny�ren �s vizen kell �lned, s egy�b olyan kegyes cselekedeteket v�grehajtanod, amilyeneket a t�bbiek is teljes�tenek, akik a szab�lyoknak megfelelõen l�pnek be oda. Ennekut�na igaz t�redelemmel meggy�nsz, meg�ldozol s mindent az elõ�r�sok szerint v�grehajtasz: akkor azt�n az �r akarat�b�l v�gigj�rhatod zar�ndokutadat.
   A vit�z azonban f�lt teste gy�nges�g�tõl, ez�rt elhagyta a tizen�tnapos b�jt�t, nehogy az �teltõl �s italt�l val� t�lzott megtart�ztat�s k�vetkezt�ben ak�r lelkierõi, ak�r �rz�kei elbizonytalanodjanak, �s ehelyett mind�sze �t napon �t tartott b�jt�t, Krisztus �t szent seb�nek a tisztelet�re. Miut�n pedig letelt a b�jt, s vit�z�nk a perjelnek meggy�nt, majd meg�ldozott, amint sz�ks�ges volt, a perjel egy kanonokja t�rsas�g�ban, valamint a vit�z cs�nakba sz�lltak, �s egy m�rf�ldnyit evezve d�li ir�nyban hamarosan meg�rkeztek arra a szigetre, amelyen a m�r eml�tett Purgat�rium tal�lhat�.

A Purgat�rium sziget�nek le�r�sa.
A bej�rat

   Ezt a szigetet �desvizû foly� veszi k�r�l, amely bõvelkedik lazacban, pisztr�ngban, s minden egy�b halfajt�ban. A foly� vagy t� �r neve Lotherge, ami latinra leford�tva Stagnum Rubeumot (V�r�s-t�) jelent; a n�v csakugyan rendk�v�l tal�l�. A sziget hossza sz�zharminc l�p�s, sz�less�ge pedig nem haladja meg a h�sz l�p�st. K�t r�szre oszlik. A nagyobbiknak, amely �szaknyugati ir�nyban helyezkedik el, �r nyelven Kernagh a neve, amit latinul Clamoris Insula (Ki�lt�s szigete) kifejez�ssel adhatunk vissza. Ezt a r�szt sz�mos gy�m�lcs- �s egy�b fa teszi �rny�koss�, valamint tûlevelûek, som- �s bodzabokrok meg egy�b t�vises fafajt�k, �s minden�tt ragadoz� madarak — holl�, s�lyom, �lyv, f�lesbagoly �s egy�b ragadoz� mad�r — f�szkelnek rajta, s t�ltik be sz�rnyû rik�csol�sukkal. Ahogy ugyanis n�h�ny, �rorsz�gr�l sz�l� k�nyv �ll�tja: e szigetet m�r õsidõk �ta �r�k jogon a S�t�n �s csatl�sai birtok�nak tekintik.
   Hogy pedig az õsellens�g buk�s�t k�vetõen l�teznek tiszt�talan lelkek a pokolban, a f�ld�n �s a levegõben, azt a k�vetkezõ vers teszi nyilv�nval�v�:

   Elhagyt�k az eget Lucifer hord�i, az elsõ
   A pokolra lesz�llott, f�ldi vid�kre a m�sik,
   �s a hideg levegõben futkos a harmadik egyre.

   Ama ter�leten a sok gonosz k�z�tt tal�lhat� egy d�mon, �r�l Cornu a neve; a sz�rny�n k�v�l olyan, mint egy tollait�l megfosztott k�csag, s a tekintet�vel mindenkit t�bbsz�r is alaposan megvizsg�l. Amikor szokott m�dj�n olyan hangot �d, mint aki trombit�ba f�j bel�, akkor egy-egy zar�ndok hal�l�t jelenti azzal. Owain vit�z is l�tta m�r õt ugyanott.
   A sziget kisebbik r�sze az angyaloknak van szentelve; ennek �r�l Regles, latinul Regula a neve. D�lkeleti ir�nyban harminc l�p�s a hossza, sz�less�ge pedig �t �s f�l l�p�s. Egy�bk�nt bõvelkedik t�lgyf�ban, tiszaf�ban �s egy�b sz�ps�ges fafajt�kban, amelyek telis-tele vannak �des szav� �nekes madarakkal. A sziget eme fel�nek d�lnyugati r�sz�n Szent Patrik tisztelet�re emeltek egy k�poln�t, amely hossz�ban n�gy, sz�lt�ben pedig harmadf�l �lnyi. Ide vezette be a perjel a vit�zt, erõsen a lelk�re k�tve �s figyelmeztetve, hogy be ne tegye a l�b�t a Purgat�riumba. Mivel pedig a vit�z elhat�roz�sa szil�rd volt, a perjel hozz�j�rult sz�nd�k�nak teljes�t�s�hez. Azut�n a vit�z levette ruh�it, leoldotta l�bbelij�t, a perjel pedig r�adott h�rom kanonoki inget meg egy �j nadr�got az �rorsz�gi zar�ndokok szok�sa szerint, a vit�z pedig legott t�rdre vetette mag�t, �s leborult a f�ldre. Ahogy ez megt�rt�nt, a perjel meg a kanonok el�nekelt�k a vit�z f�l�tt a halottak lit�ni�j�t a temet�si szertart�ssal egy�tt. Amikor e temet�si sz�vegben el�rkeztek eddig a reszponz�riumig: „Szabad�ts meg, Uram, az �r�k hal�lt�l ama rettenetes napon, mikor az �g s a f�ld meg fognak rend�lni” — a perjel f�lemelte a vit�zt a f�ldrõl �s e reszponz�rium �nekl�se k�zben kivezette õt a k�poln�b�l. N�gy l�p�st tettek �szakkeleti ir�nyba, s akkor egy kõvel falazott �s boltozott barlang elõtt tal�lt�k magukat: ez az eml�tett Purgat�rium bej�rata, mely ama sziget m�sik, nagyobbik fel�n van, annak k�zep�n. Amikor a perjel meg a kanonok: „Ama nap a harag napja, baj �s nyomor�s�g napja” — a barlang addig z�rva levõ ajtaja megny�lott. Ekkor a perjel meghintette a vit�zt szenteltv�zzel, majd b�cs�t vett tõle, s ez nyomban bel�pett a barlangba. Az ajt�t a perjel ism�t szorosan bez�rta, a vit�z pedig bent maradt egymag�ban. Bel�p�sekor a vit�z kereszttel jel�lte meg mag�t, s hozz� ezt mondta:
   — Az �r õrizze bej�vetelemet, �s t�voz�somat mostant�l fogva mind�r�kk�! — Majd �gy foh�szkodott: — Uram, J�zus Krisztus, az �lõ Isten fia, k�ny�r�lj rajtam, bûn�s�n!
   Volt pedig a vit�zn�l egy gyertya, amelyet — l�v�n a barlang nagyon hossz� — kilenc r�szre darabolt sz�t, s csak az egyiket gy�jtotta meg. A nyak�ban ott l�gott a Szent Keresztfa n�gy darabk�ja J�zus Krisztus tunik�j�nak h�rom foszl�ny�val egy�tt, ez�stbe �s aranyba foglalt berillkõbe z�rva, egy�b �rt�kes erekly�k �s dr�gak�vek t�rsas�g�ban, valamint egy k�nyvecske, amely a h�t bûnb�nati zsolt�rt tartalmazta — hiszen egy �ll� napig, vagy m�g tov�bb is ott fog õ tart�zkodni! A barlang fõbej�rat�nak pedig tizenegy teny�rnyi a hossza, h�rom a sz�less�ge s n�gy a magass�ga. A m�sodik bej�rat, Gebinum fel�, nem haladja meg a kilencteny�rnyi hossz�s�got, h�romteny�rnyi sz�less�get �s n�gy teny�rnyi magass�got.

A vit�z elsõ l�tom�sa a barlangban

   Mikor a vit�z oda�rt a barlang m�sodik bej�rat�hoz, azon nyomban a f�ldre vetette mag�t, �s a lit�ni�val egy�tt ism�telten elmondotta a h�t bûnb�nati zsolt�rt is, mivel Szent M�rton napj�nak mintegy a hatodik �r�j�t�l — amikor is a Nap �s a Skorpi� jegy�nek huszonhetedik fok�n �llt, a Hold pedig a M�rleg jegy�ben — eg�szen a k�vetkezõ nap beesteledt�ig ott maradt. Mik�zben a vit�z �gy im�dkozott, l�thatatlanul k�t gonosz l�lek j�tt oda, �s a vit�zt a l�b�n�l fogva egym�s ut�n h�romszor is odar�ngatt�k a barlang ajtaj�hoz, azt a h�rom inget pedig, amelyeket a vit�z mag�ra �lt�tt, cs�ny�n �sszeszabdalt�k, õt mag�t pedig mindenf�l�vel ijesztgett�k. A vit�z azonban nem r�m�lt meg azokt�l az ijesztget�sektõl; mivel pedig nem ismert biztosabb utat, amely e nagy veszedelembõl kivezetn�, J�zus Krisztus �lel�s�be menek�lt az�ltal, hogy folytonosan szent sebeire gondolt; ezekben mint valami titkos szikla�regekben haladt azut�n elõre nagy �h�tattal, hogy rejtve legyen az �rd�g t�mad�sai elõl, �s a szent kereszt jel�vel erõs�tette meg mag�t, mik�zben �h�tatosan �gy im�dkozott:
   — Uram, J�zus Krisztus, az �lõ Isten fia, k�ny�r�lj rajtam, bûn�s�n!
   Az �rd�g�k pedig nem tudtak ellen�llni sem a szent kereszt jel�nek, sem az �r k�nszenved�s�n elm�lkedõ sz�vnek, hanem megsz�gyen�lve elkotr�dtak.

   �, dicsõs�ges kereszt, �, im�dand� kereszt, � dr�gal�tos fa �s csod�latos jel, amellyel ily k�nnyen legyõzni a d�monokat! �, bûn�s, tekints az ott f�ggõ sebeire, a haldokl� v�r�re, a Megv�lt� �r�ra, a F�lt�mad� sebhelyeire, a cs�kra v�r�, al�zattal al�hanyatl� fejre, a szeretetre megny�lott sz�vre, az �lel�sre t�rt karokkal �s a megv�lt�sra sz�nt eg�sz testre! Gondold meg, mennyit �r mindez! V�sd õket sz�vedbe, hogy eg�szen sz�vedbe szegezõdj�k az, aki �retted eg�szen a keresztf�ra szegeztetett! Ezeken elm�lkedj ma, amelyek mindenkor enyh�l�st �s vigasztal�st fognak ny�jtani n�ked, �s l�gy meggyõzõdve arr�l, hogy ha ezeket alaposan a sz�vedbe v�sed, nem f�rkõzik be oda semmif�le k�s�rt�s!

A vit�z m�sodik l�tom�sa

   A vit�z pedig, megerõs�tve az �rban, sz�ntelen�l zsolt�rozott �s im�dkozott. K�zben igen �reg zar�ndok k�p�ben, hossz� szak�llal �s lobog�, k�cos hajjal egy m�sik �rd�g k�zeledett az ellenkezõ ir�nyb�l a vit�zhez, kez�ben �gõ gyerty�val, s — �gy l�tszott — sz�ntelen�l szeretõ gy�ng�ds�ggel n�zett a vit�zre. A vit�z megr�m�lt ennek l�tt�n, �s a zsolt�rok k�z� m�g nagyobb �h�tattal sz�rt be egy-egy im�ds�got az �r J�zus Krisztus megtestes�l�s�rõl, k�nszenved�s�rõl, f�lt�mad�s�r�l �s mennybemenetel�rõl. Ekkor a d�mon gonosz irigys�ggel �s irigy rosszindulattal fenyegetve sz�l�totta meg a vit�zt:
   — Te ostoba vit�z! Mivel magam is zar�ndok vagyok, igencsak sz�nnom kell ostobas�godat, k�l�n�sk�pp mivel l�tom, hogy tanult ember vagy, �s k�l�nf�le nyelveken is �rtesz. Fõk�nt az�rt sajn�llak, hogy ilyen �zetlen �s megengedhetetlen kijelent�seket hallottam tõled J�zusr�l, akit a legmagasabb fok� m�lt�s�g c�meivel illett�l. Az a J�zus ugyanis, akit k�rhozatos m�don vak hittel oly sok�ig k�vett�l, k�z�ns�ges n�p�m�t� volt, s ez�rt a poklok legm�ly�n bûnhõdik mind�r�kre. Hagyd el h�t, kedvesem, sz�rnyû t�ved�siedet, �s J�zust megtagadva k�vesd az �n tan�csaimat: �gy semmi k�ts�g, birtokolni fogod az �r�k �letet!
   A vit�z az �res hazugs�gokb�l meg�rtette, hogy mindez csak �rd�gi fondorlat, de nem akart neki v�laszolni, s vele hosszantart� sz�csat�ba bocs�tkozni, hanem le akarv�n gyõzni az õsi ellens�get, a szent kereszt jel�vel mag�t megerõs�tv�n a m�r eml�tett im�ds�got ism�telgette:
   — Uram, J�zus Krisztus, az �lõ Isten fia, k�ny�r�lj rajtam, bûn�s�n!
   Erre az �rd�g a sz�gyentõl �s a tiszteletlens�gtõl megal�zva lek�pte a vit�zt �s od�bb�llt.

   �, im�dand�, �dv�t hoz� kereszt jele, mely mindig legyõz�d az �rd�g incselked�s�t, melynek sz�less�ge a szeretet mûveire utal, hossza a v�gsõkig val� kitart�sra, felsõ r�sze a mennyei hitre, a melyre minden vonatkozik, f�ldalatti r�sze, a test val�s�gos holtt� v�l�s�ra stb.

A vit�z harmadik l�tom�sa

   Amint az irigy ellens�g �gy megsz�gyen�lt, ism�t m�sik j�tt, gy�ny�rû sz�p, t�nd�klõ nõ form�j�ban; k�lsej�t a vit�z meglehetõsen ismerõsnek tal�lta. Az asszony ravasznak mutatkozott, �s tr�f�lkozva, m�zesm�zos besz�ddel k�rny�kezte meg a vit�zt:
   — Dr�ga bar�tom! Eml�kezz csak arra, hogy az elm�lt idõkben mindenek f�l�tt engemet akart�l szolg�lni, �s mindig az �n v�gyaimat t�zelted. De soha nem tal�ltunk alkalmas helyet v�gyaink hõn �h�tott kiel�g�t�s�re, ez�rt azut�n a f�jdalom k�l�nf�le t�visei gy�t�rt�k sz�v�nk m�ly�t. Most azonban v�gre kedv�nkre val� idõt �s helyet tal�ltunk v�gyaink kiel�g�t�s�re!
   A vit�z azonban nem adott hitelt e fondorlatoknak: sz�v�ben megforgatta az isteni k�nszenved�s titk�t, �s b�tors�got mer�tve elõzõ gyõzelmeibõl, a k�vetkezõ szavakkal verte vissza a d�mont:
   — �, s�t�n, az igazs�g ellens�ge �s a hitetlens�g bar�tja! A te kif�rk�szhetetlen agyaf�rts�god nagyon j�l tudja, hogy a zar�ndokoknak az õ utaz�suk folyam�n nincsen gondjuk arra, hogy a szeretõikkel mocskolj�k be magukat. Nem is gondolom, hogy te azonos voln�l azzal a nõvel, hiszen õt �rorsz�gt�l m�g j�kora t�vols�gban elhagytam; hanem �gy v�lem, te az emberi nemet r�szedõ ellens�g vagy, �s az a v�lem�nyem, hogy ha a mindenhat� Istent h�vom seg�ts�g�l hamis v�daskod�saiddal �s sz�nlel�seiddel nem tudsz megzavarni engem!
   E szavak visszavonhatatlanul elûzt�k az �rd�g�t, aki nagy sz�gyen�ben elkotr�dott. Ezek ut�n a vit�zt bet�lt�tte az �r�m az �rban, aki erej�nek hatalm�val teljesen kioltotta benne a testi v�gyak t�z�t.

   Kedves testv�reim! Amennyire csak telik tõletek, meg kell f�kezni a romland� test k�jv�gy�t, amelyet az �rd�g kardj�nak neveznek, �s amely nyolc l�lek kiv�tel�vel az eg�sz vil�got a v�z al� s�llyesztette. Milyen nyomat�kosan figyelmeztet benn�nket Salamon b�lcsess�ge, hogy ker�lj�k a test gy�ny�r�t: „L�pesm�z fakad a szajha ajk�n, olajn�l sim�bb az õ torka, de az alja keserûbb a b�r�kn�l, s �les, mint a k�t�lû kard. L�bai leereszkednek a hal�lba, l�ptei az alvil�gba hatolnak.” Valamint: „Milyen r�vid, t�r�keny �s m�land� is e test dicsõs�ge! Mondd, te k�jenc, hol vannak a cs�sz�rok, a kir�lyok, a fejedelmek �s a t�bbiek, akik szeretõkkel szeretkeztek? Hol vannak azok �kess�gei, akik eme ocsm�nys�got �lvezt�k? Szertefoszlottak, mint az �rny�k, eleny�sztek, mint az �lomk�p: e vil�gon csak aranyuk, �kess�giek �s rothad� tetemeik maradtak, õk pedig �r�k gy�trelmet szenvednek, ahol f�rg�k soha el nem pusztul, �s t�z�k ki nem aluszik. �, jaj, ilyen hom�lyos, ilyen ernyesztõ veremm� ilyen s�t�t �regekk� v�lik e par�nyi vigasz! Ily hossz� fogs�gg� e par�nyi �r�m! Ilyen hossz� szomor�s�gg�, ilyen hossz� ideig tart� �s k�nz� l�ngokk� a par�nyi vid�ms�g, ahol atya nem hallja meg a fi�t, sem fi� az atyj�t, sem testv�r a testv�r�t, sem bar�t a bar�tj�t!”

A vit�z negyedik l�tom�sa

   Mik�zben a vit�z szokott im�ds�gaiba mer�lt, egy sud�r termetû, eg�sz test�ben z�ld ruh�ba �lt�z�tt f�rfi jelent meg elõtte; v�ll�t v�r�s lepel bor�totta, �s zsid�ul k�sz�nt�tte:
   — Szlam alecha, Lõrinc! (Ami ennyit tesz: „b�ke veled” vagy „b�ke neked”.) — Majd megk�rdezte a vit�ztõl:
   — Mi v�gre j�tt�l? Mit keresel itt?
   A vit�z, isteni f�lelemmel eltelve ezt az okos v�laszt adta neki:
   — A mi Urunk, J�zus Krisztusnak �s az õ anyj�nak, a Dicsõs�ges Szûznek a kegyelm�t keresem. De kicsoda vagy te, aki �gy sz�lasz, s noha nem ismersz, m�gis tulajdonnevemen sz�l�tasz? �lomk�p vagy csup�n, vagy pedig val�di k�vete a mi Urunk, J�zus Krisztusnak, akit keresek �s k�v�nok?
   Az angyal �gy sz�lt hozz�:
   — M�lt� �s igazs�gos, hogy keresed �s k�v�nod. Van, amit megtal�lhatsz m�r most is, �s van, amit m�g nem. Mih�ly vagyok, a te p�rtfog�d, akinek a tisztelet�re �p�lt a templom a te faludban, amelyben sz�lett�l is.
   A vit�z azonban nem adott hitelt az angyal szavainak, hanem k�tkedve sz�lt hozz�:
   — Ink�bb hiszem, hogy te bukott angyal vagy, semmint Isten hozz�m k�ld�tt k�vete, mivel m�r gyakran hallottam, hogy a gonosz olykor az Isten k�p�t �lti mag�ra, olykor meg az angyalok�t.
   Ennek hallat�ra �gy felelt az angyal:
   — A keresztre fesz�tett �r J�zus Krisztus nev�ben, akinek anyja szûz volt a sz�l�s elõtt, a sz�l�s alatt �s sz�l�s ut�n is, �s akirõl vallom, hogy val�s�gos Isten �s val�s�gos ember, mondd meg nekem igaz�b�l, mit keresel ezen a helyen!
   A vit�z e szavakb�l megbizonyosodott, hogy nem �lomk�ppel van dolga, hanem val�ban az isteni kegyess�g megnyilv�nul�s�val. F�lb�torodott h�t az �rban, �s a k�vetkezõk�pp sz�lt az angyalhoz:
   — A mi Urunk, J�zus Krisztusnak �s az õ anyj�nak, a Dicsõs�ges Szûznek a kegyelm�t keresem. Ha pedig te az �n p�rtfog�m vagy, mondd meg nekem, hogy h�vnak!
   Az angyal �gy v�laszolt:
   — �n vagyok Mih�ly, az �denkert õre, akit te mindig buzg�n tisztelt�l, s aki �ltal ide is j�tt�l. Mondd meg nekem, mit keresel, s mit k�v�nsz megtudni ezen a helyen!
   A vit�z nagy al�zattal borult le a f�ldre, �s mondotta neki:
   — Uram! Aty�m! Testv�rem! Mindk�t embers�gem õre! K�rlek, aty�m, arra a m�lt�s�gra, amely a ti�d, kegyeskedj megmutatni n�kem valamennyi elhunyt j�tevõm lelk�t, akiket m�r nagyon r�gtõl fogva szeretn�k l�tni, hadd tudjam meg, a pokolban, a purgat�riumban vagy a paradicsomban vannak-e!
   Az angyal �gy v�laszolt neki:
   — Az �r meghagyta nekem, hogy mindazt, amit m�lt� vagy megl�thatni az õ kegyelm�bõl, testileg megl�thatod ugyan, de nem a maga val�s�g�ban. Nos, az Iot, He, Vau nev�ben, Hakados nev�ben, Adonai nev�ben, az Alfa �s az �mega nev�ben, az Ab, Ben, Ruah Kodes nev�ben k�vess engem!
   Ekkor a vit�z k�vette az angyalt az eml�tett barlang bej�rat�hoz, ahol kocka lak�, sz�les, nagy k�vet l�ttak. Az angyal f�lemelte azokat, �s ekkor egy m�sik, s�t�t ny�l�s t�rult fel elõtt�k, amelybe az angyal csigal�pcsõn �t vezette be a vit�zt, egy j� m�rf�ldnyi utat t�ve meg. A l�pcsõ v�g�re �rve a vit�z elõtt isten f�nyess�g t�rult f�l, a felhõs �gbolt �s egy z�ldellõ s�ks�g, amelynek sem sz�l�t, sem hossz�t nem l�thatta. Ennek l�tt�n a vit�z �jb�l arra k�rte az angyalt, hogy m�lt�ztass�k megmutatni neki a hõn �hajtott l�tom�st. Az angyal, eleget akarv�n tenni a k�v�ns�gnak, egy hihetetlen�l t�zes v�lgyet mutatott neki, amelyik hatalmas l�ngnyelveket bocs�tott ki mag�b�l. E tûzben megsz�ml�lhatatlan l�lek gy�trõd�tt, amelyek �lõ emberekhez hasonl�tottak, a legocsm�nyabb fogdmegek k�nz�sai k�zepette. K�z�tt�k a vit�z f�lfedezte valamennyi halottj�t, f�rfiakat s nõket egyar�nt: sz�leit, rokonait, bar�tait, j�tevõit �s gyermekeit — egyetlen egynek a kiv�tel�vel. Amint l�tta õket, hatalmas r�szv�t t�madt benne, �s �gy sz�lt:
   — Mif�le tûz ez, uram, �s mi a neve? L�tom ugyanis, hogy mindaz a l�lek, akit l�tni l�ttam, egynek a kiv�tel�vel e tûzben gy�trõdik iszonyatos m�don.
   Az angyal ezt a v�laszt adta neki:
   — E tûznek, fiam, Purgat�ruim a neve. Ebben tisztul meg az �dv�ss�gre v�r�k lelke; m�s tiszt�t�hely pedig nincs. �m sem engem, sem a t�zet, sem a Purgat�riumot nem a maga val�s�g�ban l�tod, hanem csak �gy, amint az �r m�lt�nak �s igazs�gosnak tal�lta, hogy megadja azt ten�ked.
   A vit�z tov�bb k�rdezte az angyalt:
   — Uram �s aty�m! Kik ezek az undor�t� fogdmegek, akik e szerencs�tlen lelkeket k�nozz�k, �s ocsm�nyul gy�trik?
   Az angyal ezt mondta:
   — D�monok ezek, akikkel elõsz�r volt h�bor�s�gom a mennyek orsz�g�ban, �s akiket fejedelm�kkel, Luciferrel egy�tt letasz�tottam a m�lybe. Õket azonban nem l�thatod a maguk form�j�ban, hanem csak ahogy a felsõbb rendelkez�s megadta azt neked.
   A vit�z l�tni k�v�nta volna szeretett bar�tja lelk�t, melynek l�t�sa ez ideig k�l�n�sk�pp el volt rejtve elõle. Ez�rt azt k�rte az angyalt�l, hogy mutassa meg neki az õ lelk�t is, tov�bb� a Poklot meg a Paradicsomot is. Az angyal azonban, kor�bbi szavainak megfelelõen, most is ezt v�laszolta:
   — Az õ lelk�t nem l�thatod, mivel az �r jelenleg megtagadja azt tõled. A Poklot meg a Paradicsomot sem szabad most l�tnod, mert nem j�tt�l ide kellõ al�zattal ahhoz, hogy ilyen l�tom�sban lehessen r�szed.
   Erre a vit�z ijedt tekintettel k�rdezte meg tõle:
   — Uram! Nem j�ttem-� ide t�redelmesen meggy�nva �s olyan hittel f�lv�rtezve, amilyenre az Anyaszentegyh�z tan�t?
   Az angyal �gy felelt:
   — B�r t�redelmes gy�n�s ut�n �s hittel f�lv�rtezetten j�tt�l ide, mint mondottad, jelenleg m�gsem l�thatod meg azokat, mivel nem akartad elhagyni a m�land� vil�got.
   — Helyesen �t�lt�l, uram! — hagyta helyben a vit�z. Azut�n tov�bb faggatta az angyalt:
   — Lehets�ges-�, hogy akiket itt l�tok, �r�k b�ntet�sre legyenek k�rhoztatva?
   — Nem bûnhõdnek — felelt az angyal —, minthogy e helyen nincs rem�nytelens�g, mint a pokolban, ahol viszony teljess�ggel kialudt a megv�lt�s rem�nye. Ezek a lelkek idõrõl idõre �rzik az Isten seg�ts�g�t.
   A vit�z folytatta:
   — Ha te is akarod, �s az �r megengedi nekem, tudni szeretn�m, mi ez a seg�ts�g, amelyet eml�tett�l.
   Az angyal ezt v�laszolta:
   — Hetenk�nt k�t alkalommal: vas�rnap, amikor az Isten Fia, az Istenember megsz�letett, m�sodszor pedig p�nteken, amikor az �r a bûn�s�k�rt meghalni m�lt�ztatott, elj�v�k, hogy megerõs�tsem õket, �s �gy besz�lek hozz�juk: „Hamarosan megk�ny�r�l rajtatok az Isten.” Ekkor egy sz�vvel-l�lekkel ezt ki�ltj�k: „J�zus Krisztus, az �lõ Isten fia, k�ny�r�lj rajtunk! �gy k�ny�r�lj, ahogyan akarsz, s ahogyan tudsz, mivel irgalmad nagyobb a mi gonoszs�gunkn�l, b�rmily nagy is ez! �ldott vagy, ki az �r nev�ben elj�tt�l, hozsanna a magass�gban �s a f�ld�n!”
   A vit�z nagyon el�mult a hallottakon, �s megk�rdezte az angyalt:
   — Hogyan lehets�ges, hogy oly sok szentmise-�ldozat, oly sok alamizsn�lkod�s �s oly sok kegyes cselekedet dac�ra, amit eml�tett halottaim�rt magam is, m�sok is bõs�gesen teljes�t�nk, mindazoknak a lelk�t, akiket az elm�lt h�sz esztendõben m�lt�ztatott a vil�gb�l elsz�l�tani a Megv�lt� irgalma, itt l�tom gy�trõdni ebben a tûzben?
   Az angyal szel�den �gy v�laszolt:
   — Ne csod�lkozz�k b�lcsess�ged e lelkek k�njain, hiszen sokszor olvasta Szent J�nos evang�lista Titkos Jelen�seiben: „Mert a cselekedeteik k�vetik õket.”
   — �s mik�nt lehetne gyorsabban enyh�teni a k�njaikon? — k�rdezte a vit�z az angyalt; ez �gy v�laszolt:
   — Mindenf�le j� cselekedet, de fõleg a gyakori misemond�s szabad�tja meg õket mihamar�bb a k�njaikt�l.
   — Ezeket �s m�g sok egy�b titkos dolgot fedett f�l �s cselekedett akkor az angyal, amelyeket azonban a vit�z nem mondhatott el e mû �ssze�ll�t�j�nak, hanem az angyal utas�t�sa szerint mag�nak a vit�znek kell majd elmondania; majd �gy sz�lt az angyal:
   — K�vess, �s visszavezetlek a kij�rathoz!
   Az angyal ment el�l, a vit�z a nyom�ban, �s gyors l�ptekkel mind a ketten eljutottak a barlangba. Ott a vit�z t�rdre borult, kez�t az �g fel� emelte, s �gy adott bõs�ges h�l�t a Szenth�roms�gnak, a Fi� anyj�nak, a Szeplõtelen Szûznek, valamint Szent Mih�lynak, Szent Patriknak �s a menny valamennyi szent lak�j�nak, ami�rt az �r�k Isten az õ kimer�thetetlen teljess�g�bõl hozz�seg�tette õt, hogy �ps�gben megj�rja e vesz�lyes zar�ndokutat hite megszil�rd�t�sa �s tetemes gyarap�t�sa v�gett. Szavait bev�gezv�n a vit�z meg akarta cs�kolni az angyal l�b�t, de ez �gy sz�lt:
   — Ne �rints: nem vagy m�lt� r�!
   Az angyal �gy �llt ott, mint egy fõpap, �s ezt mondotta:
   — Seg�ts�g�nk az �r nev�ben van, aki az eget �s a f�ldet alkotta. Legyen �ldott az �r neve, az Aty��, a Fi��, �s a Szentl�lek� most �s mind�r�kk�! — Majd meg�ldotta a vit�z is e szavakkal:
   — A mindenhat� �r Isten, az Atya, a Fi� �s a Szentl�lek �ld�sa sz�lljon le r�d �s maradjon rajtad mindenkor. �men. — Ezzel eltûnt, �s az �gbe emelkedett.
   
   Amint megvirradt — k�r�lbel�l a n�na ut�ni harmadik �r�ban, amikor a Nap a Skorpi� jegy�nek huszonnyolcadik fok�n �llott, a Hold pedig a M�rlegben, az �r 1411. Esztendej�ben —, a perjel odament a barlanghoz, kinyitotta annak ajtaj�t, s a vit�z �ps�gben �s vid�man l�pett ki rajta. A vit�z l�tt�n nagy �r�m fogta el a perjelt az �rban, a vit�zt pedig boldogan �s nagy tisztelettel fogadta be h�z�ba.

A vit�z meg�rkez�se Dublin v�ros�ba

   Amikor pedig a vit�z befejezte zar�ndokl�s�t — mik�n az a mennyek tr�nol� Ur�nak tetszett —, visszat�rt Dublin v�ros�ba, s itt illõ tisztelettel fogadta õt sok-sok tiszteletre m�lt� �s nemes fõpap, �r �s polg�r, akiket nagy �r�m t�lt�tt el terv�nek teljes�lte miatt. Mik�zben pedig a vit�z Dublin v�ros�ban haj�ra v�rakozott, k�l�nf�le nagyurak, hallv�n tõle eml�tett zar�ndok�tj�nak v�llalkoz�s�r�l, azt k�v�nt�k, hogy errõl a v�llalkoz�sr�l k�sz�tsenek a sz�mukra egy latin nyelvû f�ljegyz�st. Ezt ann�l is ink�bb �hajtott�k, mivel a vit�z a szavait, mint illett is, az eml�tett pr�m�s �r level�vel hiteles�tette, amelynek sz�veg�t az al�bbiakban k�z�lj�k.

�rorsz�g pr�m�s�nak a levele

   „A h�võknek, akik jelen level�nkrõl l�t�s vagy hallom�s �tj�n tudom�st szereznek, �sszess�g�kben �s egyenk�nt, �r�k �dv�ss�get k�v�n az �rban Mikl�s, Isten engedelm�bõl Armagh �rseke �s �rorsz�g pr�m�sa.
   Valamennyiõt�knek jelen iratunkkal hozzuk tudom�s�ra, hogy a nemes p�szt�i R�t�ti Lõrinc �r, akit mag�t Magyarorsz�g kir�lyn�ja �tekfog� mester�nek �s fõs�f�r�nak nevezi, a zar�ndoklattal kapcsolatos minden egyes elõ�r�st buzg�n �s marad�ktalanul teljes�tve bement Szent Patriknak, a mi egyh�zmegy�nkben l�võ Purgat�rium�ba, s mik�nt szok�s, igaz m�don vezekelve, valamint az igaz hittel f�lv�rtezetten egy teljes napot t�lt�tt el benne, amint azt szavahihetõ tan�k �ll�t�s�b�l �s Krisztusban szeretett fiunknak a Szent �goston-kanonok rendhez tartoz� M�t� testv�rnek ama hely perjel�nek a hiteles�tõ level�bõl tudjuk. A nevezett perjel level�nek a sz�veg�t pedig jelen iratunkba belefoglaljuk; sz�vege a k�vetkezõ:
   Krisztus valamennyi h�v�nek, ki e levelet l�t�s vagy hall�s �tj�n ismeri, �r�k �dv�ss�get k�v�n az �rban, M�t� testv�r, a clogheri egyh�z megy�ben l�võ Szent Patrik purgat�rium�nak a perjele.
   Tudj�tok meg valamennyien, hogy a nagys�gos p�szt�i R�t�ti Lõrinc Magyarorsz�g kir�lyn�j�nak �tekfog� mestere �s fõs�f�ra, megl�togatta a monostorunkat, �tadta nek�nk, �rorsz�g pr�m�s�nak az armachi �rsek �rnak aj�nl� level�t, majd bûnb�natban, im�ds�gban, s egy�b kegyes cselekedetekben vezekelv�n bement Szent Patrik Purgat�rium�ba; r�szt vett a Szent Keresztrõl mondott szentmis�n, megtartotta az �sszes �nnep�lyes k�lsõs�geket, amelyek nevezett zar�ndok�t n�lk�l�zhetetlen velej�r�i — ahogyan korunkban m�g senki azokat be nem tartotta —, majd n�h�ny ing s egy nadr�g kiv�tel�vel ruh�tlanul �s �tlen-szomjan, k�rmenet �s lit�nia�nek keret�ben l�pett be b�tran Szent Patrik barlangj�ba, ott lehetõs�geinek m�rt�k�ben bizonyos idõ t�lt�tt el, amint �rt�s�nkre adta: elviselte a tiszt�talan lelkek zaklat�sait, isteni kinyilatkoztat�sokat l�tott �s hallott ama barlangban, melyben m�r megfordult Szent Mikl�s a magyarorsz�gi Grissaphan vit�z fia, Gy�rgy, valamint az angliai Eugen Obrian, valamennyien a tiszt�talan lelkek gy�tr�seit �s k�nz�sait viselv�n el. A le�rtak igazol�s�ul rendes pecs�t�nket f�ggesztj�k level�nkre.
   Kelt a Szentek sziget�n, az �r 1411. esztendej�ben, a Szent M�rton napj�t k�vetõ cs�t�rt�k�n.
   Mi pedig a Purgat�rium nevezett perjel�nek a level�t jelen iratunkkal egy�tt kibocs�tjuk, s azt a benne elmondottak nagyobb hitel��l r�f�ggesztett pecs�t�nkkel megerõs�tj�k.
   Kelt h�zunkban, Drumeskinben, az �r fent nevezett esztendej�ben, december 27-�n, szentel�s�nk nyolcadik �v�ben.”
   �n teh�t, Jacubus Yonge cs�sz�ri jegyzõ Dublin v�ros polg�rai �s �rnokai k�z�tt a legkisebb a jelen f�ljegyz�s Isten elõtt m�ltatlan �ssze�ll�t�ja, aki sok-sok napon �s �jjelen �t �rnokk�nt szolg�ltam az eml�tett vit�zt, mik�zben õ haj�ra v�rakozott, s aki igen sokszor megbesz�ltem vele a le�rtak minden r�szlet�t az Isten dics�ret�re, valamint a m�r eml�tett nagyurak k�r�s�re �s a magam lelki gyarapod�s�ra: a jelen f�ljegyz�st az eml�tett vit�z sz�ks�ges k�zl�sei alapj�n, semmi l�nyegeset el nem hagyva, h�ven �ll�tottam �ssze s foglaltam �r�sba, amint a tudom�ny legfõbb osztogat�ja k�pess�get adott nekem re�. K�rek teh�t mindenkit, aki valaha is elolvassa jelen f�ljegyz�st, hogy fogyatkoz�sait j�sz�nd�kkal jav�tgassa ki, mivelhogy nekem, a f�ljegyz�s eml�tett �ssze�ll�t�j�nak csek�ly k�pess�geim ments�g�l szolg�lnak, b�r j� sz�nd�kom nem hi�nyzott.

E f�ljegyz�s �ssze�ll�t�j�nak k�rd�se
a vit�zhez

   Miut�n pedig �n, e f�ljegyz�s eml�tett �ssze�ll�t�ja az �sszes lejegyzett dolgot egyenk�nt le�rtam, arra k�rtem a mondott vit�zt, hogy nemeslelkûs�g�ben sz�veskedj�k f�lt�rni elõttem Szent Patrik Purgat�rium�ba j�vetel�nek fõ okait, s ha az elmondott l�tom�sokat testben vagy l�lekben l�tta, m�lt�ztass�k ezt saj�t kezû �r�s�nak hiteles�t�s�ben nyilv�nval�v� tenni. — Õ egy lapon a k�vetkezõ �r�ssal szolg�lt nekem:
   „�n magyarorsz�gi Lõrinc vit�z h�rom okb�l kerestem fel �rorsz�got. Elõsz�r �s fõk�nt az�rt, mert mind az emberek besz�mol�ib�l, mind �r�sos k�zl�sekbõl �gy �rtes�ltem, hogy akinek k�ts�gei vannak a katolikus hittel kapcsolatosan, s megfelelõ m�don l�p be Szent Patrik �rorsz�gi Purgat�rium�ba, ott minden k�ts�g�re r�szleteiben �s eg�szben v�laszt kaphat. Minthogy pedig �n szerf�l�tt nagy k�ts�gben voltam a l�lek minemûs�ge felõl, hogy voltak�ppen mi is l�gyen az — mert a filoz�fusok �ll�t�sa szerint l�thatatlan, testtelen �s szenved�st nem ismerõ dolog —, ez�rt behatoltam a Purgat�rium-helyre, ahol is Isten kegyelm�bõl a nevezett k�ts�gemre megkaptam az igazi v�laszt. A m�sodik ok az volt, hogy �n elmondtam az �n fels�ges fejedelem uramnak, a magyarok kir�ly�nak, hogy megl�togatom az eml�tett Purgat�rium-helyet; az �n uram pedig tiszteletre m�lt� �r�st adott nekem õfels�g�nek a pecs�tje alatt. A harmadik ok, hogy megtekintsem e csod�s dolgokat �s �rorsz�g szentjeinek a csod�it, az volt, hogy m�r sokat hallottam ezekrõl a csod�s dolgokr�l �s csod�kr�l, amelyeknek nagy sz�m�r�l �s k�l�nf�les�g�rõl sok forr�sb�l �rtes�ltem. A nevezett Purgat�riumban l�tott l�tom�sokr�l pedig azt mondom, amit Szent P�l mondott: »Vajon a test n�lk�l ragadtattam-e el, nem tudom, csak az Isten tudja.« M�gis val�sz�nûbbnek tartom, hogy a testemmel egy�tt ragadtattam el, nem pedig a testem n�lk�l, mivelhogy kilenc gyertyadarabot gy�jtottam meg �s �gettem el, egyiket a m�sik ut�n, m�g ki nem j�ttem a Purgat�rium barlangj�b�l.”

Isten �s a vit�z dics�rete

   Mindenekben �r�kk� magasztaltass�k a mindens�g Teremtõje, aki a nemzetes vit�zt, R�t�ti Lõrincet vit�zi �vvel, vid�m tekintettel, az urak �s bar�tok k�r�ben k�r�ltekint�ssel �s m�rt�ktart� besz�ddel, dics�retes tettekben val� tapasztalatokkal, a h�ber, g�r�g �s latin nyelv ismeret�vel �s sok m�s k�l�nf�le tudom�nnyal �s jeles er�nnyel �kes�tette f�l, nek�nk pedig alkalmat adott e mû meg�r�s�ra! �s magasztaltass�k a magass�gos Isten kif�rk�szhetetlen b�lcsess�ge, aki kegyelm�vel v�gigk�s�rte ezt a f�ljegyz�st! Adja meg a kegyes olvas�nak test�k �s lelk�k eg�szs�g�t, ki �l mind�r�kk�n �r�kk�! �men.

Boronkai Iv�n ford�t�sa
A versbet�t Imre Fl�ra ford�t�sa

Tar Lõrinc pokolj�r�sa

A sz�veg elektronikus �tirata az al�bbi kiad�s alapj�n k�sz�lt:
Tar Lõrinc pokolj�r�sa; in: Tar Lõrinc pokolj�r�sa — K�z�pkori magyar v�zi�k; Sz�pirodalmi, Bp., 1985; 219-249. o.